Az életem képekben

ELSŐ FELVONÁS

„Az én életem nem élet, csak életet játszik.”

Kb. itt kezdődött minden… 1,3 kg kilenc hónapra – ezzel startolt az életem. Persze itt már kicsit egészségesebbre nőttem magam, azt hiszem úgy öt hónapos lehettem. Az első három hónapban még inkubátorban laktam. Érdekes, hogy az anyajegy eltűnt az államról, az öcsémnek viszont megmaradt.

Anyukám nagyon gyereklány volt még, amikor születtem.

Ő pedig az apukám. Ekkoriban még nagyon menő pasi volt, nagyon menő szakmával és státuszban.

Ez a kedvenc képem róla, mintha egy filmjelenet lenne. Én voltam az apás, szerintem kívülről és belülről is apura hasonlítok, az öcsém pedig anyukámra.

2019-ben halt meg, nagyon leépülve és összeaszottan. Ez egy ritka kép az utolsó éveiből, amikor mosolygott. Sokszor egy hónapig sem jut eszembe, aztán váratlanul rám tör a hiánya és folynak a könnyeim. (Mellette anyukám, a nyakában pedig az egyik kis unokahúgom.)

Attila a testvérem. És így felnőttként a barátom is. Nagyon hálás vagyok ezért és érte.

Apu amatőr fotóművész volt, még egy kis stúdiója is volt az udvarban. Már hat évesen kaptam fényképezőgépet, és megtanított filmeket előhívni. Jó szeme volt a képekhez, és sok jó fotót csinált rólam. Azt hiszem, jó modell voltam számára, mert valahogy nem voltam szokványos. Mintha egy gyerektestbe zárt felnőtt lennék…

A tinédzserkoromból kevés kép van, mert enyhén szólva is szociopata voltam…

Viszont innentől már jönnek a színesebb képek :)

Aztán valami elborult bennem, és éveken át kimázolt arccal, kifestett szemekkel jártam. Gruftie lettem, gyűlöltem az embereket, elfordultam mindenkitől és eltaszítottam magamtól mindenkit. Erről az időszakról nincs fénykép, de kb. így néztem ki…

Ebbe az állapotomba robbant bele (szó szerint is) a „robbantós András” a családjával…
A képen jobb szélen.

MÁSODIK FELVONÁS

„Szeretnék gyönyörűen élni…”

Szerelmeim

Nem voltam sokszor szerelmes, de amikor igen, akkor nagyon. És nem mindig voltam ilyen lángolóan szerelmes, amikor szerettem valakit. Mostanság jöttem rá arra, hogy akik megőrjítettek, akiket szűkölve szerettem és akik a múzsáimmá váltak, azokkal ez a szerelem csak egy villanás volt – akikkel viszont összekötöttem az életem, azokba nem voltam ilyen végletesen beleveszve, „csak” nagyon mélyen és ragaszkodón szerettem őket. Mindannyian sokat jelentettek nekem, és hálás vagyok értük, mert hozzátettek valamit ahhoz, aki ma vagyok. Még Noémi is, bár ő az egyetlen, aki sajnos sokat tett azért, hogy gondolni se akarjak rá.

Azt hiszem, a szerelem az életem legfontosabb és legnagyobb jelentőségű része – amikor szerelmes vagyok, akkor élek igazán. Akkor minden más. A szerelem előhoz belőlem egy olyan állapotot, amiben mindent ezerszeres intenzitással élek meg, amikor túllátok a láthatón, amikor a szerelmemen keresztül valahogy a világ és az élet misztériumát élem át. Ámulatos, hogy szerethetek és szeretnek. Ráadásul azt hiszem, most „lettem készen”, így a negyvenes éveim derekára érkeztem meg abba a lelki-szellemi-érzelni érettségbe, amelyben már a szerelmet is egészen más síkon és mélységben élem át.

Anna
Életem első szerelme. Ő volt az első „nő” – 15 évesen inkább még csak lány – az életemben. Pár hónapig tartott csak, gyerekszerelem volt. A csúcspontja egy éjszaka volt, amit a lépcsőházban az ajtajuk előtt töltöttünk a lépcsőn ülve, és szó szerint 4-5 órán át csókolóztunk, olyan megszállottan, hogy a pólónkat teljesen eláztatta a nyálunk, olyan csatakosan néztünk ki a végére, mintha egy viharban áztunk volna bőrig.

Böbe
Rövid szerelem volt – akkor még csak próbálkoztam szeretni valakit, kifelé tartva a szociopata emberutálatomból. Még csak meg se csókoltuk egymást, inkább plátói szerelem volt. Verseket írtunk egymásnak, neki már akkor megjelent egy kötete, amiben azt hiszem sok verse nekem vagy rólam szólt. Máig őrzöm…

Timi
Ő egy kicsit kakukktojás, mert nem tudom, szerelmesek voltunk-e egymásba. Szerintem igen, de nem tudom, sosem mondtuk ki egymásnak, nem is történt köztünk semmi. Nagyon fiatalok voltunk, még Noémi előttről való a kapcsolatunk. Timi a legrégebbi nagyon intim barátom, majd harminc éve ismerjük egymást, és valahogy mindig nagyon mélyen a szívembe rejtve őriztem őt, akkor is, amikor évekig nem is beszéltünk.

Noémi
Ő volt az első igazi nő – az első szexuális kapcsolat – az életemben. Mindenki tanácsa ellenére, meggondolatlanul vettem feleségül 21 évesen, és ez a házasság életem legsötétebb és legkeserűbb évtizedét hozta el. Tagadhatatlanul szerelmes voltam belé a legelején – de ezzel együtt is életem legnagyobb tévedése volt, amit milliószor megbántam. Menekültem a házasságunkból, és a gyerekek is menekültek velem együtt, messzire tőle. Csak azért nem csinálnám vissza, mert azzal Jonatán és Johanna is semmivé válna. De rajtuk kívül nincs más, amit Noémiből őrzök magamban, és ez végtelenül elszomorító.

Lona
Teológusok voltunk, és egymásba szerettünk. Arra emlékszem, hogy egyetlen alkalommal mertük kifejezni a szerelmünket egymásnak, és hosszú perceken át csak álltunk, egymást átölelve. Más nem is történt, meg se csókoltuk egymást. Aztán elmentünk moziba, és a Grincs alatt végig egymás tenyerét simogattuk. Aztán pillanatok alatt vége lett, mert nem bírta el a lelkiismeretünk. Én már nős voltam, és mindketten lelkészi munkára készültünk. Vége lett azelőtt, hogy elkezdődhetett volna. – Egyébként ezen a képen pont nem, de Lona kiköpött Gwyneth Paltrov volt, aki nekem mindig nagyon bejött :)

Lea
Ő volt az egyik, aki megőrjített. Akibe veszettül szerelmes voltam. De nem teljesedett be…
Egyetlen éjszaka volt, amiben megéltük a szerelmünket, Nagyváradon a Sebes-Kőrös partján sétáltunk kézen fogva, egymást átkarolva estétől reggelig. Emlékszem, Lea arról beszélt, hogy olyan jó lenne, ha nálunk is lehetne poligámia, mert akkor együtt élhetnénk… Igazi bohém művészlélek volt, amilyen én is vagyok a lelkem mélyén. És elképesztő erotika sugárzott belőle. Azt hiszem, belé voltam a legszenvedélyesebben szerelmes. Hihetetlen intenzitású érzelmeim voltak iránta, egyszerre voltam teljesen elbódult-elvarázsolt szerelmes, és szenvedtem-szűköltem a hiánya miatt. A múzsám volt, rengeteg verset és dalt írtam neki és miatta. Pedig vele sem történt semmi azon az egyetlen éjszakán kívül.

Eszti
Életem szerelme volt – ez a hely kevés, amit róla írhatnék. Nem a legintenzívebb szerelem, de a legmélyebb. Feleségül vettem, tizenhárom évig voltunk házasok, és máig vele lennék, ha ő nem kérte volna tőlem, hogy legyen vége. Amit átéltem vele, a legmélyebb mélység és a legkiteljesedettebb testi-lelki kapcsolat volt, a legboldogabb és leggyötrelmesebb szerelmem, amiben a vágy és szenvedély egy olyan sötét tragédiával fonódott össze, amiről nagyon nehéz bármit is mondani. A szerelmünk és a kapcsolatunk, és amit okozott az, hogy elhagyott, az tett azzá, aki ma vagyok. És mindkettőért nagyon hálás vagyok neki. És azért is, hogy mindmáig nagyon jó barátok lehetünk.

Márti
A „melankóliás lány”… Eszti barátnője, aki mellett poliamorrá váltam. Ő volt a másik nő az életemben, akitől felrobbant a szívem. Nagyon mélyen belé szerettem, de azon túl, hogy flörtölt velem, szerintem ő nem volt szerelmes belém. Ez egy nagyon intenzív, álmokban, fantáziákban, nagy beszélgetésekben és hosszan tartó egymás tekintetében feledkezésekben megnyilvánuló plátói szerelem volt. Nekem nagyon sokat jelentett, főleg, mert Esztivel közösen éltük meg.

Tina
Hihetetlenül sokat beszélgettünk, leveleztünk… a legintimebb barátom lett, de valahogy nem szerettünk egymásba. Ezt is sokszor megbeszéltük. Ennek ellenére ő volt a harmadik nő az életemben, akivel szeretkeztem. Most is barátok vagyunk, olyan mély és különleges barátságban, amibe bármikor belefér a szex is, amivel kifejezhetjük egymás felé a szeretetünket, bár mostanában ennek nincs szerepe a kapcsolatunkban. Ő is poliamor, ő is szerelem-mániás, valahogy nagyon hasonlóak vagyunk. Hónapokon keresztül írtunk közösen egy erotikus fantasy regényt, egyik fejezetet és, a másikat ő, mindig ott folytatva, ahol a másikunk abbahagyta :)