TERVEZETT TARTALOM

Első tétel:
A szélsőségesen szerető Isten – leszámolás az igazságtalan igazságosztóval

A helyettesítő engesztelés teológiája egy olyan Istent mutat be, aki a jogosság és az igazság nevében a saját fiát is szenvedésre és halálra adja, aki számára a saját igazságérzetének kiengesztelése fontosabb, mint a szeretet. Ez azonban csak az egyik értelmezési lehetősége az evangéliumnak, van egy másik, amely az egyháztörténelemben majd ezer éve szintén jelen van, csak kevésbé ismert. Ez a Bonaventura és Dun Scotus által megfogalmazott kegyelem-teológia, amely szerint Istennek nem az volt az eleve elrendelt terve, hogy a fiát meghalni küldje le az emberek közé, nem ő találta ki, hogy így fogja a tőle elfordult emberiséget megmenteni, de még ezt is eltűrte, ennyire szeret minket, és ez a Jézusban bemutatott, mindent elhordozó szeretet a mi megváltásunk alapja. A teológiai értelmezések közül az Anzelm által képviselt helyettesítő engesztelés teológiája nyert és terjedt el az egyházban, ezt vitte tovább a reformáció is, de a másik értelmezés is folyamatosan jelen volt mind a mai napig. A kétféle értelmezés nem mond ellent egymásnak, csak más oldalról mutatja meg és értelmezi a megváltás munkáját.  Az első fejezetben Isten tervének, Krisztus halálának és a mi megváltásunknak ezt a másfajta értelmezést fogom bemutatni a Szentírás alapján.

Közbevetés:
Honnan van a rossz a világban? – leszámolás a felelősségáthárítással

A legfontosabb ateista érv a rosszból levezetett érvelés a keresztények istenének létezése ellen. Ebben a fejezetben azt fogjuk tisztázni, hogy mit jelent a jó és a rossz, honnan van a sátán, a bűn és a szenvedés, ki okozza és ki a felelős érte, és hogyan lehet mindezek léte mellett Isten mégis jó és erkölcsileg tökéletes. Fontos ezt megérteni, mert nem csak az ateistáknak, de sokszor a hívőknek is eltorzítják az istenképét a rosszról és a bűnről szóló helytelen elképzeléseik. S miközben tisztázzuk ezeket a kérdéseket, az ateisták rosszból levezetett érvelését is megcáfoljuk.

Második tétel:
Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön – leszámolás a kárhoztató Isten képével

Időben és térben, tudásban és lehetőségekben korlátolt teremtmények véges bűneiért hogyan járhatna végtelen büntetés, vagyis örök kárhozat? Hogyan lehetne ezzel együtt Isten mégis igazságos és szerető? És hogyan lehetne Isten végül „minden mindenekben”, és hogyan lehetnénk mi örökké boldogok a mennyországban azzal a tudattal, hogy emberek, Isten teremtményei és a mi szeretteink örökké szenvednek egy elzárt helyen, amit pokolnak nevezünk? – Ezzel a problémával régóta küzd a kereszténység, de a válaszok erőltettek, sokszor minket sem győznek meg, és a nem hívő istenkeresők számára pedig egyenesen logikátlanok és morálisan elfogadhatatlanok.

De mi van, ha a Szentírás nem is erről beszél?
Megvizsgáljuk az örökkévalóság fogalmának bibliai használatát, a pokol és a kárhozat szerepét és Isten teljes üdvtervét, amiről nagyon kevés szó esik a gyülekezeteinkben. Amellett fogok érvelni, hogy a kárhozat valóságos, de nem tart örökké és nem a végállomása a bűnös embereknek, mert a Biblia nem erről beszél, mert nem egyeztethető össze Isten jellemével és istenségével, és mert nem erről szól az evangélium és Isten üdvterve sem. Emellett be fogom mutatni, miért van értelme ennek ellenére a missziómunkának, és hogyan lesz így teljesebb és inspirálóbb az evangélium üzenete. Mindezt az erről szóló igeszakaszok eredeti nyelvű elemzésével és a teológia tudományos igényességével igyekszem megtenni, hogy állításaim akadémiai szinten is vizsgálható érvényűek legyenek.

Közbevetés:
Szabad akarat vagy eleve elrendelés?

Bár ez a kérdés a mi véges és korlátos (episztemológiai) helyzetünkből fakadóan eldönthetetlennek tűnik, mégis nagyon sok múlik azon, milyen választ adunk rá. Összefoglalom, melyik értelmezés milyen következményekkel és milyen istenképpel jár, kifejtem, miért látom valószínűbbnek a szabad akarat létezését, és közben igyekszem megválaszolni azokat az igeszakaszokat is, amelyek mintha ellentmondanának ennek.

Harmadik tétel:
Mindent ingyen! Az üdvösség-csomag ámulatos tartalma és a csonka evangélium kiteljesítése

Aki Krisztust odaadta, hogyne adna nekünk vele együtt mindent – írja Pál apostol. Az üdvösség sokkal többet jelent annál, hogy innentől kezdve „biztonságban vagyunk” és a pokol helyett a mennyországba jutunk a halálunk után. Rengeteg nagyon konkrét ígéretet, változást, lehetőséget és képességet foglal magában, amelyeket már e földi életünkben birtokba vehetünk és használhatunk. Ebben a részben bemutatom, mennyi mindent tartalmaz a Jézus által kínált üdvösség-csomag, és közben olyan témákról is szó lesz, mint a bűnlistáktól és a bűntudattól való szabadulás, az óember és újember viszonya, az üdvösség/kárhozat és az áldás/átok fogalompárjainak helyes értelmezése vagy az üdvösség elveszíthetőségének kérdése.

Negyedik tétel:
Az ember nélkül semmit! – Az istenképűségünk méltósága és az együttműködési szerződés

Isten úgy döntött, hogy nélkülünk nem akar a teremtett valóságban semmit se tenni, hisz azért teremtett bennünket a saját képmására, hogy Isten lenyomata és jelenléte legyünk a létezésben. Ez az istenképűségünk lényege, ezért van értelme imádkozni és ezért számítanak a hitből fakadó cselekedetek. Megvizsgáljuk, mit mond erről a Biblia, hogy mennyire torzította el ezt az Istentől való elszakadásunk, és hogy mit okoz az istenképűségünkben a megváltás.

Ötödik tétel:
A négy evangélium – a vallásos törvények nélküli szabadság és öröm életstratégiája

A Szentírás elmélyült és teológiailag elfogulatlan tanulmányozása nélkül nem tudunk különbséget tenni az Isten által elkészített üdvözítő utak között. Istenhez ugyanis időben és térben négy különböző módon lehet eljutni: a természeti teológia és a lelkiismereti törvények alapján, ami a pogányoknak „adatik”, a kijelentett törvények alapján, ami az ószövetségi üdvösség-modellként Mózes idejétől kezdve egy valódi örömhír és teológiai innováció volt, amíg érvényben volt, valamint a Jézus által meghirdetett Királyság vagy Ország evangéliuma, és a Pál apostol által meghirdetett Megbékélés evangéliuma által. Mindegyiknek megvolt és megvan a szerepe, célcsoportja, érvényességi ideje és működése – de sajnos az egyház és a mainstream teológia nem tesz különbséget köztük, s így a gondolkodásunkban és életvitelünkben összekeveredik egy sor nem összetartozó dolog és igevers. Szeretném szétszálazni és bemutatni a négyféle evangélium lényegét és érvényét, majd hangsúlyosan bemutatni az itt és most ránk vonatkozót. Ennek gyakorlati következménye a hit és a cselekedetek viszonyának helyes és biblikus értelmezése és alkalmazása, és annak az egyszerű ám annál fontosabb kérdésnek a megválaszolása, hogy akkor most hogyan is éljünk?

Hatodik tétel:
A Szentlélek Isten megismerése – akivel nekünk itt és most dolgunk van

Az Atya sosem volt a teremtett valóság része, ő azon kívül létezik, ezért természetfeletti. A Fiú(ban az Atya) a történelem egy pontján részese lett a világunknak és sorsunknak, a természetfeletti természeti formát vett fel, hogy lehetőségünk legyen megismerni és megtapasztalni őt. Amikor Jézus kétezer évvel ezelőtt Izráel területén járt-kelt, ő volt a fizikai térben és időben az Istennel váló találkozási pont. Abban a néhány évben a Mindenható és Örökkévaló „betömörítette” magát a földi létezésbe, hogy végre közvetlenül megismerhessük őt – ezt semelyik vallás semelyik istene nem tette meg értünk! De Jézus a feltámadása után visszatért az Atya jobbjára, és amíg el nem jön újra, nincs köztünk, nem része az életünknek – bármennyire is szeretjük mondogatni, hogy „Jézus itt van köztünk”. Nem, nincs itt. De maga helyett elküldte a Szentlelket, aki lakozást tud venni a mi testünk és életünk templomában, hogy ne csak egyetlen helyen lehessen találkozni az Istennel, hanem minden krisztusi emberben. Ez a mi elhívásunk és méltóságunk. És ezért mondja Jézus a mindenkori tanítványoknak, hogy „aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek. Én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.”

Nekünk a Szentlélek Istennel van közösségünk, és nekünk ugyanazt kell tennünk, amit Jézus tett, míg köztünk járt, és ebben a Szentlélek fog segíteni bennünket. Ezért kell végre felfedeznünk és megértenünk és újra felfedeznünk a szentháromság legkevésbé ismert és legelhanyagoltabb személyét, és az ő munkáját bennünk. Szó lesz még ebben a fejezetben a Szentlélekkel való betöltekezésről, a Szentlélek gyümölcseiről és a karizmákról, a Szentlélek ajándékairól.